Veszprém - Badacsonytomaj | Bringa Blog

Ha a túra elején tudom, hogy milyen “kalandok” várnak rám, akkor lehet el sem indulok. Lehet ezért is kellett ennyi idő, hogy megírjam a kis beszámolómat róla, de ahogy olvasom vissza a dolgokat egyre jobban az van bennem, hogy megcsinálnám újra. Ha érdekel ez a kalandos kis utam, esetleg neked is kedved lenne megcsinálni, akkor jó olvasást!

Bevezetés

Kocsis Dániel vagyok és hobbi biciklis. Ez azért fontos, mert ha te ezt profi, vagy magasabb szintű kerékpárosként olvasod, akkor valószínűleg röhögni fogsz a hülyeségeimen, amiket út közben sikerült produkálnom. Dehát ilyen az élet, legalább lesz majd mit mesélnem az unokáimnak. :)

Maga a túra ötlete onnan jött, hogy imádom az erdei kerékpározást, párom pedig az erdei túrákat. Törekszünk rá, hogy minden évben legalább 1-szer, 2-szer el tudjunk menni egy komolyabb túrázásra, ahol rendszerint vadkempingezünk. Ez így történt ebben az évben is, és én ezeket a túrákat arra használom, hogy kinézek magamnak olyan erdei útvonalakat, amiket szívesen letolnék biciklivel.

Így megvolt már az útvonal és minden ahhoz, hogy feltudjak készülni. Annyiban voltam még biztos, hogy vadkempingezni és megszállni nem fogok sehol, hanem egyben lenyomom, amit két és fél nap alatt tettünk meg gyalog.

A felkészülés

Tulajdonképpen a legrosszabb amit lehet felkészülésként csinálni, az a nem felkészülés. Ahogy írtam, én hobbi biciklis vagyok, tehát nincsen semmilyen komoly edzéstervem, meg havi több ezer kilométer a lábamban, csak amikor kedvem van tekerek egyet. Aztán lehet ez a tekerés egy 100 km-es túra, vagy egy 25 km-es lötyögés. Így nagyjából egy ilyen fizikummal indultam neki a túrának. 

Szépen kinéztem, hogy melyik vonattal tudok lemenni Veszprémbe. Összepakoltam egy nagy táskányi felszerelést, italt, müzliket, foltozót, pár szerszámot. Úgy éreztem magam mint a nagyok, amikor elindulnak egy komoly versenyre, mert tényleg minden volt nálam (legalábbis én azt hittem).

Az első lépések

Megérkeztem Veszprémbe és büszkén tekertem el egy kerékpározó nyugdíjas csoport mellett, akik láttam, hogy nézik milyen menő az a srác (több mint valószínű ezt senki nem gondolta, de én nagyjából így éreztem magam). Ez az elégedett tekerés 5 percig tartott, mert egy hatalmas csörrenést hallottam. IGEN, az állomáson belementem egy 100-as szögbe, ami telibe átszúrta a hátsókerekemet.

Megálltam, gondoltam nincs semmi gáz, hiszen van nálam foltozó. Miközben szereltem le a hátsókerekem a nyugdíjas csoport utolért, kedvesen rámosolyogtak, intettünk egymásnak és tovább tekertek (persze én teljesen megsemmisültem, de legalább a szöget összeszedtem előlük).

Szóval, leszedtem a kereket, kivettem a belsőt, láttam, hogy ez azért nem lesz egy életbiztosítás, de azért megpróbálom befoltozni, mert nem adom fel ilyen könnyen. Itt jött a következő hiba, mivel azt nem ellenőriztem otthon, hogy a foltozó készletben amúgy mi van, csak eltettem. Na, hát volt benne egy 1x1 cm-es folt és egy beszáradt ragasztó. 

Még mindig úgy voltam, hogy nem adom fel, nézzük mit tehetek (itt amúgy még mindig 5 méterre voltam az állomástól). Elővettem a telefonom és elkezdtem keresni, hogy Veszprémben milyen bicikliboltok vannak. Szerencsére találtam egyet a közelemben, 10 perc séta és ott is voltam. Csak sajnos a Google-ben és a Facebook-on is elfelejtették frissíteni, hogy ZÁRVA vannak. 

Kicsit mérgelődtem és újra elővettem a telefonom, hogy egy másikat keressek. Megörültem, hogy van még egy, és a Google alapján nyitva van. Nem is volt vészes, még egy 15 perc séta, de itt már elengedtem, hogy tartom a bicikli hátulját. Végre megérkeztem, csak mit látok: ZÁRVA!!!! Találtam egy telefonszámot, gondoltam felhívom őket, hogy hátha van valaki otthon. Egy kedves hölgy felvette és mondta, hogy zárva vannak mert nyaralnak. Megköszöntem neki a kedvességét és megjegyeztem azért, hogy legközelebb ezt írják már ki a Facebook oldalukra, mert nem lenne rossz.

Már majdnem minden kedvem elment az egésztől, de mondom, ha már ennyit megtettem, akkor nem adom fel ilyen könnyen. Találtam a térképen még egy boltot, de most rutinosan először hívással indítottam. Egy kedves úr vette fel és mondta, hogy még 30 percet nyitva van.

Mondom az nagyszerű, mert kb. még 15 perc séta, de azért megpróbálom. Végül odaértem és vásároltam 3 csomag belsőt és egy foltozó készletet. Így végül, egy veszprémi városnézés után elindulhattam a túrámra.

Végre úton

Így, hogy végre már biciklizni is tudtam, a 2 órás veszprémi szerencsétlenkedésem után, indulhattam utamra. Természetesen azt mondanom sem kell, hogy ez nem volt betervezve, így tulajdonképpen az ebédszünetem buktam, meg valamennyi plusz pihenőt. De itt már nem volt opció, hogy nem nyomom végig.

Első szakasz: Veszprém - Szentgál

Ezt a szakaszt én inkább egy közepesnek mondanám. Nem azért, mert annyira komoly dombokat kellett lenyomni, hanem azért mert nem vettem számításba azt a tényezőt, hogy gyalog, túrabakancsban meg sem kottyantak a fűcsomók, de biciklivel brutálisan tartottak vissza, így úgy szenvedtem, mintha sárban tekertem volna. Ez a szakasz rendesen kicsinálta a combomat, de szépen tartottam magam a tervezett időhöz.

Második szakasz: Szentgál - Úrkút

Ha az előző szakaszt közepesnek írtam, akkor ez “közepes plusz” volt. Itt sikerült eltévednem, mert megláttam egy erdei ösvényt, ami erősen ejtett lefele, gondoltam itt van végre a lehetőség, hogy kicsit kiéljem magam és ne csak másszak folyamatosan. Ez annyira jól sikerült, hogy a telefon nem mutatta hol vagyok, de legalább egy csodálatos tóhoz érkeztem meg.

Egy kis szerencsétlenkedés után, kiértem egy főútra, ami Városlődre vezetett. Onnan már könnyen útbaigazítottam magam és folytathattam a túrámat Úrkút irányába.

Ezen a ponton kezdtem el először érezni a combomat, de gondoltam ez semmiség, ennyitől nem fáradhatok ki. Miközben ezen morfondíroztam megérkeztem Úrkútra. Mivel párommal közös túránkról már ismertem ezt a települést (itt sátraztunk, de mindenkinek ajánlom, akár autóval is, mert egy csoda kis hely. itt találsz róla több infót.) Azonnal a kúthoz tekertem, hogy feltöltsem kulacsaim és pihenjek kicsit. 

Ahogy leszálltam és lehuppantam a padhoz, már teljesen kivoltam. Nem igazán volt őszinte a mosolyom, amikor realizáltam, hogy nagyjából a túra felén vagyok túl és nem nagyon veszíthetek a tempómból, mert le fogom késni a vonatot, ami hazavisz Budapestre.

Szóval, egy kicsit még ott sajnáltattam magam, aztán indultam tovább.

Harmadik szakasz: Úrkút - Nagyvázsony

Bár ez a szakasz volt a legélvezetesebb, de ez volt nekem a legdurvább, szóval én ezt nehézre lőttem be. Mondhatnám azt is, hogy igazából ezen szakasz miatt döntöttem úgy, hogy eljövök erre a túrára, mert valami csodálatos volt.

A fő célom az volt, hogy készíthessek egy képet a biciklimről a Kinizsi Pál kilátóban, de sajnos a combom nem akart tovább mászni, így valamilyen alternatív útvonalat kellett, hogy keressek. A kilátó mellett találtam egy elkerített utat és azon indultam el. Annyira emlékeztem még a túráról, hogy errefele valahol lesz egy egyenes út lefele, ami egyenesen Nagyvázsonyba vezet. Meg is találtam, ennek a neve “6. nyiladék” legalábbis a Strava szerint ezt a neve. Én nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti az erdei bringázást, mert itt durván lehet csapatani lefele és egy elég hosszú szakaszon.

Itt gondoltam, hogy szuper, pikk-pakk már Nagyvázsonyban leszek. Ott még talán lesz egy kis időm és lehet kajálni is tudok valamit. 

Hát ez megint nem így történt, mert nagyjából 20-30 percenként meg kellett állnom, mert a combom annyira be volt durranva, hogy folyamatosan görcsölt. Már oda jutottam, hogy faágakat használtam SMR hengernek, hogy valamennyire csillapítsam a fájdalmam. Továbbra is úgy voltam vele, hogy muszáj mennem még ha lerohad a lábam akkor is, mert “a vonat nem vár”.

Aztán végre megérkeztem Nagyvázsonyba, ahol megajándékoztam magam egy Haribo-val.

Negyedik (utolsó) szakasz: Nagyvázsony - Badacsonytomaj

Ezen a ponton igazából már semmire nem tudtam koncentrálni, csak arra, hogy éljem túl és rendesen szidjam le magam, hogy ezt a hülyeséget kitaláltam. Miközben küzdöttem az elemekkel észre sem vettem, hogy éppen hol járok. Amikor feleszméltem, épp egy birkacsorda mellett haladtam el, ami egy hatalmas élmény volt számomra. A pásztorral kedvesen üdvözöltük egymást és tekertem tovább, mert ekkor mát 18:00 óra volt.

Ez a szakasz már maga volt a gyötrelem nekem. Ezt nevezném el szuper extra elképesztően nehéz szakasznak, mert itt már mindenem fájt. A fejem, a kezem, a fenekem, a derekam, egyszerűen minden bajom volt.

Áthaladtam közben Káptalantótin is, ahonnan csomó gyerekkori emlékem van, de csak annyira volt erőm, hogy lefotózzam a táblát, pedig azért jó lett volna kicsit körbenézni. 

Itt már teljes kimerülésben és megsemmisülésben, csak a főúton volt erőm tekerni, nem bírtam bevállalni a földutakat, vagy az eredi utakat, mert egyik részről féltem, hogy lekésem a vonatom, másik részről abban sem voltam biztos, hogy a lábam bírná még.

Így végül 19:10-19:30 között érkeztem meg Badacsonytomajra, így “simán” elértem a 20:00-ás (azt hiszem akkor jött) vonatomat.

Majdnem vége…

Ha voltál már hasonló túrán, ahol tényleg az elemekkel küzdesz, akkor biztosan tudod, hogy egy dologra vágysz hazafele, hogy kinyújtsd a lábad és csak csendben átgondold a napod. Pontosan ezt terveztem én is, amíg ki nem derült, hogy a vagon ahova a helyjegyem szólt egy “kocsmavagon”.

Természetesen ezzel semmi baj nincs (legalábbis a részemről), de most elképesztően nem esett jól 15 darab, korombeli "megmulatott" üvöltése és éneklése, ráadásul minden harmadik mondat arról szólt, hogy: "nézd meg azt a srácot mennyire leharcolt a feje és milyen saras."

Aztán Székesfehérvár környékére már egész jó haverok lettünk, mondjuk piát nem fogadtam el tőlük, mert majd szétszakadt a fejem, de volt náluk kolbász meg szalonna és az kifejezetten életmentő volt.

Végre otthon

Ahogy hazaértem, már csak arra vágytam, hogy levegyem a ruhámat, dobjak egy gyors zuhanyt és végre lefeküdjek aludni. Miközben gondoltam át a napon, azért elgondolkoztam, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, csak otthon maradni és PlayStation-özni, vagy ilyesmi. De az igazat megvallva imádtam, hogy ezt végigcsináltam. Ez volt az egyik kedvenc túrám és biztos, hogy valamikor végigcsinálom újra, de akkor már egy kicsit felkészültebb leszek!

Remélem tetszett!

Nagyon szépen köszönöm hogy elolvastad a kis beszámolómat a bringás kalandomról. Ennek egy év kellett, hogy leírjam, de nagyon élveztem, úgyhogy fogok még ilyet írni. Ha tetszett írd meg, oszd meg másokkal, ha nem, akkor meg egyszerűen csak zárd be az oldalt! :)